Az RMI- és a ROMA-index petefészek rákelőrejelző hatékonyságának vizsgálata adnextumorokban

Az RMI- és a ROMA-index predikciós értékét vizsgáltuk bizonytalan dignitású adnexképlettel rendelkező betegekben, annak meghatározása érdekében, hogy e vizsgáló módszerek alkalmazásával hogyan lehetne a petefészek daganatok korai felismerését elősegíteni. Tanulmányunkba az Országos Onkológiai Intézet Nőgyógyászati Osztályán kezelt 162 beteget vontunk be. A betegeknél klinikai vizsgálattal bizonytalan dignitású adnexképletet találtunk, és valamennyi betegnél műtéti megoldást terveztünk. Annak érdekében, hogy az RMI- és a ROMA-teszt működését értékelni tudjuk, minden betegben az adnexképlet felfedezésével egyidejűleg, a kivizsgálás részeként CA-125- és HE4-meghatározást, valamint ultrahangos vizsgálatot is végeztünk. Vizsgáltuk a betegek menopauzális státuszát, és a kapott értékek alapján végeztük az RMI és a ROMA kiszámítását. A műtét végleges típusát az intraoperatív fagyasztásos szövettani vizsgálat eredménye határozta meg. Az RMI és ROMA hatékonyságának vizsgálatához a műtéti preparátumból készült végleges szövettani vizsgálatok eredményeit használtuk. A vizsgálati eredmények alapján az RMI teljes anyagra vonatkoztatott szenzitivitása 82,0%, specificitása 85,1% volt, míg a ROMA esetében ugyanezen értékek 88,5%-nak és 72,3%-nak bizonyultak. Posztmenopauzában jobb szenzitivitási értékeket találtunk, RMI: 90,9%, ROMA: 95,5%, mindkét esetben kismértékben csökkent specificitás mellett, RMI: 82,8%, ROMA: 60,7%. Premenopauzában az RMI szenzitivitása jelentősen csökkent (58,8%), míg a specificitása nőtt (88,4%). A ROMA esetében premenopauzában a szenzitivitás csökkenése szintén megfigyelhető, de a kapott érték lényegesen magasabb, mint az RMI esetében (70,6% vs. 58,8%), a specificitás viszont 14%-kal lett alacsonyabb, mint amit az RMI esetében mértünk (74,4% vs. 88,4%). Anyagunkban az adnexképlet dignitásának megítélésére használt RMI és ROMA predikciós vizsgálatok jól teljesítettek. A kapott szenzitivitási és specificitási értékek jól megfeleltek a nemzetközi adatoknak. Bár a két módszer teljesítménye különbözik premenopauzában, illetve posztmenopauzában, együttes alkalmazásuk jól kiegészíti egymást. A vizsgálatba bevont betegeink között 61 malignus folyamatot sikerült azonosítani, ami azt jelenti, hogy csak 3 beteget kellett megoperálni ahhoz, hogy egy malignus folyamat felismerésre kerüljön. Javasoljuk az RMI és ROMA döntéstámogató pontozásos rendszerek széleskörű alkalmazását, egyben a feltételezett malignus adnexképlettel rendelkező betegek centrumba irányítását. Magyar Onkológia 60:320–327, 2016

Kulcsszavak: adnextumor, petefészekrák, rizikóbecslés, RMI, ROMA