A részletes beszámolót itt olvashatják.

A prosztatarák kezelésének fejlődésében több női kutató is részt vett, és elősegítette a betegség kezelésében való sikeres áttöréseket. A szimpózium során négy női előadót hallhattunk a metasztatikus prosztatarák kezelésével kapcsolatban, akiknek a tudományos munkája meghatározó volt. 

A minap egy a melanómasejtek növekedésgátlását vizsgáló PhD-értekezést olvasva eszembe jutott a ma már klasszikusnak mondható sor: „Mit tehet a sejt, aki mit se’ sejt? Kit a sorsa sújt, mit tehet a sejt?” Mert azt gondolhatjuk, hogy a sejt csupán csak egy membránnal lehatárolt térben lévő kis- és nagyméretű molekulák bizonyos mértékben rendezett halmaza, ahol a külső kémiai úton érkező utasítások bonyolult jelpályák és effektor molekulák által végrehajtódnak. 

A HPV16 E6 génje genomba integrálódott DNS-ének kópiaszámát vizsgáltuk CIN3-ban és méhnyakrákban nem fluoreszcens in situ hibridizáció és in situ PCR módszerrel. Továbbá a p16, p21 és p27 fehérjék immunhisztokémiai kimutatásával azt is bemutatni kívántuk, hogy a HPV okozta genetikai károsodás hogyan zavarja meg a sejtciklus működését a gazdasejtben. CIN1-ben a sejt koilocitásan átalakul, de a sejtciklus nem károsodik, a p16 nem expresszálódik. A p21 csak a koilocitás zóna alsó szélénél szaporodik fel. A p27 a koilocitákban dúsul fel és kifejeződik a limfocitákban is. CIN2/3-ban egy kópia HPV16 E6 DNS integrálódik a gazdasejt genomjába. Mindez kiváltja a p16, p21 és p27 fehérjék fokozott expresszióját, amelyek megváltoztatják a gazdasejt sejtciklusának működését. CIN3-ban a p21 fehérje csak a kóros hám felső kétharmadának sejtjeiben jelenik meg és minimális differenciációt idéz elő, a p27 fehérje a súlyosan atípusos sejtekből felépülő laphám egysoros bazális sejtjeiben nagy mennyiségben szaporodik fel, hogy a sejtek ciklusba lépését blokkolja. Magy Onkol 62:264–271, 2018

Kulcsszavak: CIN3, HPV16-kópiaszám, p16-, p21-, p27-immunhisztokémia, sejtciklus

Szerte a világban jelenleg is a nők százmillói használják az orális fogamzásgátlókat, de nem teljesen ismerjük azok emlődaganatok karcinogenezisére gyakorolt hatását. Az előzetes vizsgálatok ellentmondó eredményekre jutottak: a kockázat a nullától a 30%-40%-ig is emelkedhet. Nyilvánvaló viszont a petefészekrákra és az endometriumrákra gyakorolt kedvező hatás. Ebben az irodalmi áttekintésben megkíséreljük meghatározni az orális fogamzásgátlásnak az emlőrák kockázatára gyakorolt hatását. A kockázat a használat hosszával valószínűleg kissé növekszik, de az abszolút kockázat igen kicsi. „Az orális fogamzásgátlásnak a nőgyógyászati daganatokra gyakorolt előnyös hatásai meghaladják a hátrányait.” (Vessey). Magy Onkol 62:258–263, 2018

Kulcsszavak: orális fogamzásgátlás, emlőrák, relatív kockázat

Munkánk célja az előrehaladott méhnyakdaganatok kezelésében Magyarországon elsőként alkalmazott képvezérelt adaptív kombinált méhűri (intrakavitális, IC) – szövetközi (intersticiális, IS) brahiterápiás (BT) kezelések klinikai eredményeinek bemutatása. 21 betegnél végeztünk definitív radio-kemoterápia után kombinált IC-IS BT-t. A teleterápia végén kismedencei MR történt a reziduális tumor felmérése, a szükséges tűk számának és lokalizációjának megtervezése céljából. A behelyezett applikátorral készült CT-képeken berajzoltuk a védendő szerveket és a céltérfogatot, ami a méhnyakat és a parametriumban lévő esetleges reziduális tumort tartalmazta. A betegek 83%-ánál láttuk el a céltérfogatot az ajánlott összdózissal, a hólyag, végbél és szigmabél toleranciadózisát 83, 75 és 90%-ban tartottuk. A kezelést a betegek jól tolerálták: grade 4 mellékhatást nem észleltünk, 3 betegnél regisztráltunk grade 3 mellékhatást. 11 hónapos medián követésnél a lokális kontroll 92,3%, a kismedencei kontroll 86,5%, a távoli áttéttől mentes túlélés és a daganatmentes túlélés 74%. A méhnyaktumorok CT-alapú adaptív kombinált IC-IS kezelését a betegek jól tolerálták, dozimetriai és klinikai eredményeink az irodalmi adatokhoz hasonlóak. Magy Onkol 62:249–257, 2018

Kulcsszavak: méhnyakdaganat, intersticiális, brahiterápia, képvezérelt, adaptív

Célunk a Magyarországon elsőként bevezetett képvezérelt adaptív, nagy dózisteljesítményű méhnyaktűzdelések dozimetriai elemzése. Osztályunkon 2016 és 2018 között 21 méhnyakrákos betegnél összesen 72 tűzdelést végeztünk. A kezelési terveknél grafikus optimalizálást használtunk, majd készítettünk inverz optimalizált, tűk nélküli 3D-optimalizált és 2D-s A-ponton alapuló intrakavitális besugárzási terveket is. Minden dozimetriai paraméterben szignifikáns különbséget találtunk a 4 különböző technika között. A legkedvezőbb értékeket mindig tűzdelésnél kaptuk, az inverz optimalizált tervek általában nem különböztek dozimetriailag a kezelési tervektől, míg a tűk nélküli optimalizált tervek kevésbé jó dózis-térfogat paraméterekkel rendelkeztek, a legkevésbé megfelelőek pedig az A-ponton alapuló tervek voltak. A beültetett tűk száma a konformalitással pozitívan, míg a Dose Nonuniformity Ratio-val és a végbél dózisával negatívan korrelált. A High Risk CTV mérete a hólyag, a végbél és a szigmabél dózisával is lineáris összefüggést mutatott. Az optimalizálás jelentősen növelte az A-ponton alapuló tervek minőségét, de a védendő szervek megfelelő kímélését csak tűzdeléssel lehetett elérni. Magy Onkol 62:242–248, 2018

Kulcsszavak: méhnyakrák, brahiterápia, intersticiális, képvezérelt, inverz optimalizálás

Az atípusos teratoid/rabdoid tumor (ATRT) elsősorban 2 éves kor alatt jelentkező, ritka központi idegrendszeri daganat, melynek kezelése az idegsebészeti eltávolításon túl intenzív kemoterápiás kezelésből és sugárterápiából áll. A betegség túlélési esélye a kombinált kezelés mellett sem kielégítő, az esetek több mint 60%-ában a kezelés befejezését követő 1 éven belül recidivál. Fiatal életkorban különösen fontos, hogy az agresszív kezelések alkalmazásához a gyermeket megfelelő tápláltsági állapotban tudjuk tartani a kezelések során. Ez az ATRT esetében a típusos csecsemőkori előfordulás, illetve az idegsebészeti beavatkozást követő esetleges neurológiai szövődmények miatt komoly kihívást jelent az ellátó személyzet számára. Célunk egy 3 hónapos leány csecsemő esetének ismertetése kapcsán az ATRT kezelésének bemutatása és a táplálásterápia kezelésben betöltött szerepének hangsúlyozása. Magy Onkol 62:237–241, 2018

Kulcsszavak: atípusos teratoid/rabdoid tumor, kemoterápia, táplálásterápia, malnutríció, szarkopénia

Vizsgálatunk célja a Semmelweis Egyetem (SE) gyermekklinikáin kezelt Ewing-szarkómás gyermekek túlélési mutatóinak elemzése volt. A vizsgálat során a 2001 és 2013 között a SE gyermekklinikáin gondozott betegek klinikai adatait (életkor, lokalizáció, diagnózisig eltelt idő, metasztázis jelenléte) vizsgáltuk az össztúlélés szempontjából. Az adatokat Kaplan–Meier-féle becsült túléléssel és log-rank-teszttel elemeztük. A vizsgált időszakban elemzett 78 beteg átlagéletkora a diagnóziskor 11,16 év, az átlagos követési idő 6,29 év volt. Az első tünetek megjelenésétől a diagnózis felállításáig a betegek 57%-ánál 6 hónapnál kevesebb idő telt el. A betegség 53,8%-ban primeren metasztatikusnak bizonyult (csak tüdő 29,5%, egyéb 24,3%). A betegek 5, illetve 10 éves össztúlélése 68,1%, illetve 60,4% volt. Az össztúlélés a vizsgált paraméterek közül csak áttétek jelenléte esetén tért el szignifikánsan (lokalizált: 88,5%, csak tüdőáttét: 63,5%, egyéb áttét: 40,9%). A SE Gyermekklinikáin kezelt gyermekek túlélési esélye hasonló a fejlett nyugat-európai országok betegeinek túléléséhez. Magy Onkol 62:230–236, 2018

Kulcsszavak: Ewing-szarkóma, csontdaganat, gyermekkor, túlélés, prognosztikai faktorok