Mielóma multiplex és egyéb plazmasejtes diszkráziák
A mielóma multiplex (MM) a csontvelő leggyakoribb primer rosszindulatú daganatos megbetegedése. Elsősorban az idős emberek érintettek, és a nemzetközi adatok szerint a férfiak körében kétszer gyakoribb, bár hazánkban a korai férfihalálozás miatt ez nem észlelhető. A betegség gyakorisága az elmúlt 60 évben közel másfélszeresére emelkedett. A betegek 5 éves túlélési aránya a 70-es évekbeli 25%-ról napjainkban 40%-ra nőtt, köszönhetően a nagy dózisú kemoterápiát követő autológ őssejtátültetésnek és az alig több mint egy évtizede bevezetésre került új mielómaellenes szerek alkalmazásának, mint az immunmodulátor (IMiD) thalidomid, lenalidomid és újabban pomalidomid, illetve a proteaszómagátló (PI) bortezomib, carfilzomib és legújabban az ixazomib. A kezelési lehetőségek száma hatalmas iramban nő, és ez nemcsak a már elfogadott gyógyszerek új kombinációinak, hanem az új gyógyszerek nagy arányú fejlesztésének is köszönhető, melyek a klinikai vizsgálatok útján a betegek számára is elérhetők. Magyar Onkológia 60:154–163, 2016
Kulcsszavak: MGUS, SMM, MM, diagnosztika, kezelés