Az immunterápia szerepe az uroteliális daganatok modern kezelésében
Az immunterápia modern hatóanyagainak, mint az immunellenőrzési pontokon ható PD-1-(nivolumab, pembrolizumab) és PD-L1- (atezolizumab, avelumab, durvalumab) blokkolóknak a megjelenésével új lehetőségek nyíltak a lokálisan előrehaladott és áttétes uroteliális tumoros betegek kezelésében. A napjainkig publikált eredmények alapján hatékony terápiás opciót jelentenek platinakezelés utáni progresszió esetén másod- és többed-, valamint ciszplatinra alkalmatlan betegeknél első vonalban is. A betegek túlélésének és a tumorválasz időtartamának eredményei igen biztatóak, hatékonyabbnak látszanak az adott stádiumokban eddig alkalmazott kemoterápiás szerek publikált adatainál. Toxicitási profiljuk általánosságban ugyancsak kedvezőbbnek tűnik. Az immunrendszeri eredetű mellékhatások előfordulása ritka, azok felismerése és menedzselése felkészültséget és multidiszciplináris gondolkodást igényel. A folyamatban levő vizsgálatok értékelik az új szerek más hatáspontú (pl. CTLA-4-gátló ipilimumab, tremelimumab vagy kemoterápiás) készítményekkel történő kombinációs eredményeit, valamint prediktív biomarkerek azonosítását a hatékonyság további fokozása céljából. Összefoglalónkban az immunterápiás hatóanyagok eddig publikált adatait foglaltuk össze uroteliális daganatok kezelésében, valamint rövid áttekintést adunk a folyamatban levő klinikai vizsgálatokról. Magy Onkol
61:139–146, 2017
Kulcsszavak: uroteliális hólyagdaganat, PD-1/PD-L1 gátlók, atezolizumab, nivolumab, pembrolizumab