Alternatív és kiegészítő terápiák az onkológiában

Eredményes módszerek, remények – hamis ígéretek és veszélyek

Egy amerikai felmérés szerint a daganatos betegek 83 százaléka szed egy vagy többféle kiegészítő szert (gyógynövényt, vitaminkészítményt stb.), viszont 66 százalékuk erről egyáltalán nem tájékoztatja kezelőorvosát. Pedig az ártalmatlannak hitt természetes anyagok némelyike korántsem ártalmatlan. Az utóbbi időben a nemzeti ráktársaságok honlapjaikon és a médián keresztül is egyre gyakrabban hívják fel a figyelmet arra, hogy a rákbetegek feltétlenül konzultáljanak orvosukkal, hogy mely szerek lehetnek veszélyesek számukra. Ugyanis az általános vélekedéssel szemben – „ha nem is biztos hogy használ, ártani biztosan nem fog” – ezen szerek egy része a daganatos betegek számára igen komoly kockázatot jelentenek.

Egy amerikai felmérés szerint a daganatos betegek 83 százaléka szed egy vagy többféle kiegészítő szert (gyógynövényt, vitaminkészítményt stb.), viszont 66 százalékuk erről egyáltalán nem tájékoztatja kezelőorvosát.
Pedig az ártalmatlannak hitt természetes anyagok némelyike korántsem ártalmatlan. Az utóbbi időben a nemzeti ráktársaságok honlapjaikon és a médián keresztül is egyre gyakrabban hívják fel a figyelmet arra, hogy a rákbetegek feltétlenül konzultáljanak orvosukkal, hogy mely szerek lehetnek veszélyesek számukra. Ugyanis az általános vélekedéssel szemben – „ha nem is biztos hogy használ, ártani biztosan nem fog” – ezen szerek egy része a daganatos betegek számára igen komoly kockázatot jelentenek.

Egyes szerek már önmagukban is közvetlen egészségügyi kockázatot hordozhatnak. A B17-„vitamin” például ciánmérgezést okozhat, a kombucha gomba, az ephedra, vagy a kava kava pedig máj- és/vagy vesekárosodást. Egyes antioxidáns hatású anyagok, például a C-vitamin nagy dózisban csökkenti a hagyományos onkológiai kezelések hatékonyságát, más, bizonyos ellenőrzési folyamatokon át nem esett szerek pedig azért lehetnek veszélyesek, mert szennyezéseket – ólom, higany, mikrobiológiai szennyezők – tartalmazhatnak, de egyes teakészítményekben, étrendi kiegészítőkben az összetevők között fel nem tüntetett gyógyszerhatóanyagok, például szteroidok is előfordultak már.

Pszichológiai veszélyt rejt magában az, amikor a családtagok nem tudják megvenni szeretteiknek az éppen divatos kiegészítő szereket, hiszen indokolatlan bűntudatot generál.

A közvetett veszélyek is jelentősek lehetnek, hiszen a kezelés esetleges elhalasztása is ronthatja a beteg túlélési esélyeit. Nem beszélve azokról az esetekről, amikor a beteg visszautasítja az orvoslás által kínált lehetőségeket, és csak „csodaszerektől” várja sorsa jobbra fordulását.

Cikkemben konkrét példákat mutatok be arra, hogy egyes természetgyógyászati szerek fogyasztásakor az onkológiai betegek milyen kockázatokat vállalnak, de írok arról is, hogy melyek azok a kiegészítő szerek/eljárások, amelyeket nyugodt szívvel ajánlhatunk nekik.

I. Prevalencia

A nemzetközi nómenklatúra kiegészítő és alternatív medicina (Complementary and alternative medicine; CAM) néven foglalja össze mindazokat a kezeléseket és eljárásokat, amelyeket általánosságban természetgyógyászatnak hívunk. Az előbbit a hagyományos kezelés mellett, az utóbbit helyette alkalmazzák. A továbbiakban, a nemzetközi irodalomban általánosan használt rövidítést (CAM) fogom használni.

2000 februárjában a Journal of Clinical Oncology közölte egy nagyobb felmérés eredményeit. A megkérdezett 453 daganatos beteg 83%-a szedett egy vagy többféle kiegészítő készítményt, alkalmazott valamilyen speciális diétát, spirituális eljárást (1). Ugyanakkor ezt a tényt orvosával mindössze egyharmaduk közölte.
Egy másik vizsgálat szerint a daganatos betegek 1%-a minden kezelést visszautasít. 12,5% visszautasítja a kemoterápiát. A hematológiai daganatos betegek 20%-a utasítja vissza a citosztatikus kezelést (2).

II. CAM klinikai vizsgálatok

Amikor betegeinknek a CAM használattal kapcsolatban próbálunk tanácsot adni, a legnagyobb probléma az evidenciák, a megbízható klinikai vizsgálatok hiánya. Az USA-ban ezzel kapcsolatban komoly előrelépés történt, amikor 1992-ben az amerikai kongresszus létrehozott egy természetgyógyászati szereket vizsgáló szervezetet. A National Center for Complementary and Alternative Medicine, NCCAM alapításának célja az volt, hogy az ott dolgozó szakemberek a bizonyítékon alapuló orvoslás módszereit alkalmazva döntsék el egyes természetgyógyászati szerek hatékonyságát. 2006-ban például megközelítőleg 500 millió dollárt költhettek a vizsgálatokra. Az elmúlt 25 év során a túlélési idő javulásának szempontjából a vizsgált szerek egyike sem bizonyult hatásosnak, viszont több olyat is találtak, amelyek javították a daganatos betegek életminőségét. Eredményeik az intézet honlapján hozzáférhetők.

III. Igazoltan ártalmas szerek


Antioxidánsok

Mivel a sejtek oxidatív károsodása fokozza a daganatok kialakulásának kockázatát, és epidemiológiai vizsgálatok azt mutatták, hogy az antioxidánsokban gazdag étrend csökkenti a rák előfordulását, emberek tömegei szednek nagy dózisú antioxidánsokat betegség/daganat megelőzése céljából. A randomizált vizsgálatok azonban nem igazolták az ezzel kapcsolatos várakozásokat, sőt éppen ellenkezőleg: az aktív ágon olykor a daganat incidencia növekedését figyelték meg.


Βéta-karotin

Két nagy placebo kontrollált, randomizált vizsgálat (CARET: USA, ATBC: Finnország), melyekben összesen 74 000 ember (férfi és nő vegyesen) vett részt, egyértelműen igazolta, hogy a β-karotin nem védi ki sem a rákot, sem a szívbetegséget. Dohányosokban, azbesztgyári munkásokban növelte a tüdőrák kockázatát (CARET: 36%, ATBC: 16%) (3,4). Egy másik vizsgálat, melyben 77 000 ember vett részt, azt igazolta, hogy ez a növekedés nemcsak a nagy kockázatú csoportokra igaz (5).


E-vitamin (SELECT-vizsgálat)

A vizsgálatban 2001 és 2004 között 427 centrumban (USA, Kanada és Puerto Rico) 35 533 egészséges 50 év feletti férfi (PSA≤4 ng/ml, normális DRE) vett részt. 8752 résztvevő szelént kapott (200 μg/d L-selenomethionine), 8737 E-vitamint (400 IU/d all-rac-alpha-tocopheryl acetate), mindkettőt 8702-en és placebót 8696-an kaptak. 5,56 év követés után az E-vitamin csoportban 473 prosztatarákos megbetegedés történt (hazard ratio [HR], 1,13); a szelén csoportban 432 (HR, 1,04); a Se + E-vitamint kapóknál 437 (HR, 1,05); és 416 a placebo csoportban (HR, 1,0). 2011 júliusáig további 521 prosztatarákot diagnosztizáltak: 147-et az E-vitamin csoportban, 143-at a szelén csoportban, 118-at a kombinációs csoportban és 113-at placebo csoportban.

Az aktív csoportokban tehát a prosztatarák előfordulási gyakorisága szignifikánsan magasabb volt, mint a placebo csoportban (6).


Antioxidánsok és a daganatos kezelés kölcsönhatása

Mivel a daganatos kezelések egy része oxidatív károsítás útján hat (pl.: platina, antraciklinek, alkiláló szerek, sugárterápia), a kemoterápia és sugárterápia alatt szedett antioxidánsok csökkenthetik ezek hatékonyságát. Az ezzel kapcsolatos kutatások eredményei vegyesek: egyes vizsgálatok valóban antagonista hatást mutattak ki, míg mások ezt nem igazolták (7–11.). Amíg ez a bizonytalanság fennáll, mindenképpen javasolható, hogy kemoterápia és sugárterápia alatt a betegek ne szedjenek antioxidánsokat, beleértve a nagy dózisú C-vitamint is, mely szintén csökkentheti a terápia hatását (elsősorban: vincristine, doxorubicin, methotrexate, cisplatin, imatinib) (12).


Laetril (B17-„vitamin”)

A barack, mandula, illetve más csonthéjas gyümölcsök magjában előforduló amigdalin és félszintetikus származéka a laetril, egyaránt az ún. cianogén glikozidok családjába tartozik. Az amigdalint B17-vitaminnak is hívják, ez azonban helytelen elnevezés, mivel az amigdalin nem vitamin. 1920-ban Ernest Krebs whisky-ízesítés céljából kísérletezett vele, majd 1952-ben fia dr. Ernest Krebs nevezte el a félszintetikus formáját laetrilnek. A legendát is ő bocsátotta útjára, mert az 1950-es évektől a laetrillel daganatos betegeket kezelt.

Az elkövetkező évtizedekben kutatók a B17-„vitamint” önmagában és különböző más anyagokkal kombinálva is, több mint 20 állati és emberi daganatos sejtvonalon vizsgálták, de daganatellenes hatását egyáltalán nem sikerült igazolni. Ennek ellenére a kiváló marketingnek köszönhetően egyre több daganatos beteg kezdte el használni. Az Egyesült Államokban 1980-ban társadalmi nyomásra klinikai vizsgálatok indultak, melyeket az Amerikai Rákintézet (National Cancer Institute, NCI) finanszírozott. Ezek keretében a Mayo Klinikán 178 jó állapotú beteg kapta vénásan. A páciensek 54 százalékának daganata az elkövetkező 21 napon belül növekedett, 7 hónap elteltével viszont valamennyi beteg progrediált. A betegek töredéke érezte úgy, hogy állapota javult volna. 5 hónappal később a betegek 50 százaléka, míg 8 hónap elteltével 85 százaléka már nem volt életben.

A Mayo Klinikán végzett vizsgálat során a betegek egy részének vérében jelentős mennyiségű cianidot mutattak ki Ezek a betegek hányingerről, hányásról, szédülésről panaszkodtak. Súlyosabb esetben látás- és halláskárosodás, illetve görcsök, majd bénulás alakult ki (13).

Kiderült, hogy ha a laetril béta-glükozidáz tartalmú növénnyel együtt jut a szervezetbe, akkor cianid vegyületté alakul, és akár halálos mérgezést is okozhat. A tudományos irodalomban az amigdalin kezeléssel összefüggésben halálos kimenetű cianidmérgezésekről is beszámoltak (14). A Mayo Klinikán történt vizsgálatot követően az Egyesült Államokban a laetril alkalmazását megtiltották, Magyarországon azonban sajnos a betegek számára hozzáférhető.


Gerson-terápia

A Max Gerson által kifejlesztett módszer szigorú diétából, kávé-beöntésekből és eredetileg nyers máj kivonatát tartalmazó injekciókból állt. Ez utóbbit a súlyos szeptikus szövődmények miatt később elhagyták. Az elképzelés szerint a szervezet detoxikálódása következtében a daganat elpusztul (15). Az eljárás hasi görcsöket, hasmenést, influenzaszerű tüneteket okozhat. Másik súlyos szövődménye az életveszélyes káliumhiány, mely legyengült daganatos betegeknél akár halálos is lehet (16,17). Dr. Gerson maga is leírt néhány, a terápia hatására bekövetkezett halálos májkárosodást.

1980 és 1986 között legalább 13 Gerson-terápiával kezelt beteg került be súlyos Campylobacter fetus szepszissel a San Diegó-i területi kórházba. A szepszist feltehetőleg a nyers máj-injekciók okozták. Az Amerikai Rákszövetség a Gerson-terápia súlyos veszélyeire hívja fel a figyelmet (18).


Fitoösztrogének

A fitoösztrogének olyan növényi vegyületek, melyek az ösztradiolhoz hasonló kémiai szerkezetük miatt képesek az ösztrogén-receptorhoz kapcsolódni, és azon agonista vagy antagonista hatást kifejteni. Agonista hatásuk miatt a fitoösztrogének a menopauza tüneteinek enyhítésében hatékonynak bizonyultak. A legnépszerűbb fitoösztrogént tartalmazó növények a szója (Glycine max), a poloskavész (Cimicifuga racemosa), a vörös here (Trifolium pratense), a kakukkfű (Thymus vulgaris), a lucerna (Medicago sativa), de ezeken kívül is sok növény tartalmaz fitoösztrogént. Amíg nem derül ki egyértelműen, hogy a fitoösztrogének milyen hatással vannak az emlőrák progressziójára, ösztrogén-receptor pozitív emlőrák esetén a normál táplálkozást meghaladó mértékben ilyen növények fogyasztása nem ajánlatos (19,20).


Hepatotoxicitás

Több gyógynövényről beigazolódott májkárosító hatása. Ezek némelyike a daganatos betegek körében is népszerű. Alkalmazásuk különösen veszélyes akkor, ha májkárosító daganatellenes gyógyszerekkel egyidejűleg történik. Néhány példa: kombucha (21), kava kava (Piper methysticum), soronai krezot (Larrea tridentata), nadálytő fajok (Symphytumsp.), sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys), orvosi kálmos (Acorus calamus), boróka (Juniperus sabina), kígyószisz (Echium sp), gilisztaűző varádics (Chrysantenum vulgare) (22–24.).


Gyógyszer–gyógynövény-interakciók

Több olyan növényt is ismerünk, mely farmakológiailag aktív, és ezért a citosztatikumok, és az egyéb daganatellenes gyógyszerek hatását egyaránt befolyásolhatja (25).

Ezen interakciók vizsgálata nem egyszerű, emiatt az irodalomban viszonylag korlátozott adat áll rendelkezésre (26,27). Ezért váratlan mellékhatás, vagy a várakozást alulmúló hatékonyság esetén különösen érdemes rákérdezni arra, hogy betegünk szed-e valamit az általunk felírt gyógyszeren kívül. A két legjobban dokumentált növény–gyógyszer-interakció az orbáncfű (Hypericum perforatum) és a grapefruit (AUC 2–5x). Míg az előbbi fokozza a CYP3A4 izoenzimrendszer működését, az utóbbi gátolja. Egy vizsgálatban, amelynek során az irinotecant (CPT11) orbáncfűvel együtt adták, a vérben az aktív komponens 50 százalékos csökkenését tapasztalták (28). Hasonlóan enziminduktor hatású például az oregánó (Oregano spp) és a yucca (Yucca spp) (24). Míg ezen növények alkalmazásánál a hatás csökkenésére, az enzimgátló hatással bírók esetén a mellékhatás növekedésére számíthatunk. Ez utóbbi csoportba tartozik egyebek között a grapefruit, kannabisz, a máriatövis (Silybum marianum), a macskakarom (Uncaria tomentosa, Uncaria guianensis). Több olyan növény van, amelynek vérzésfokozó hatása (ginkgo, fokhagyma, gyömbér) akár műtét alatt, akár alvadásgátlóval együtt adva problémát okozhat. Ezen növényekből készült szerek fogyasztását a műtét előtt kb. egy héttel abba kell hagyni.


Diéták

Az életkilátások szempontjából a daganatos betegek általános állapota igen fontos tényező. Ezért minden olyan, gyakran divatos diétáról, mely a páciens tápanyagokkal való ellátottságát egyoldalúvá teszi, bizonyos anyagokból hiányt idézhet elő, és ezzel az általános állapot romlásához vezethet, a betegeket le kell beszélni.


IV. Hasznos kiegészítő szerek, szupportív eljárások

Az onkológiai kezelésben alkalmazott, bizonyítékon alapuló kiegészítő kezelések alkalmazásával az integratív onkológia foglalkozik. Ideális esetben a csapatnak dietetikus, gyógytornász, pszichológus, megfelelő képzettséggel rendelkező masszőr, olykor zeneterápiával, hipnózissal, akupunktúrával foglalkozó szakember vagy lelkész tagja is van. Nyugat-Európában és az USA-ban a nagy onkológiai centrumok általában rendelkeznek integratív onkológiával foglalkozó csoporttal.


Akupunktúra és akupresszúra

A megfelelő képzettséggel rendelkező szakember által végzett akupunktúrás kezelés biztonságos. Randomizált klinikai vizsgálatok alapján a daganatos betegek többféle panaszának csökkentésére is alkalmas lehet: hányinger (29), bizonyos típusú fájdalmak (30), és sugárterápia okozta xerostomia (31). Alkalmazása az emlőrák elleni kezelés okozta hőhullám enyhítésében vegyes eredményt hozott (32–34.), azonban a szorongás, a fáradtság és az insomnia csökkentésében az eredmények általában pozitívak (35–38.).


Masszázs

Klinikai vizsgálatok igazolták a masszázs jótékony, tüneteket enyhítő hatását, elsősorban a súlyosan beteg, palliatív ellátásban részesülő betegeknél. Több randomizált vizsgálat alapján is a megfelelő szakképzettséggel rendelkező szakember által végzett masszázs biztonságos és képes enyhíteni a szorongást, a hányingert, a fáradtságot és az általános rossz közérzetet (39,40).


Emésztőrendszerrel kapcsolatos mellékhatások csökkentése

Egyes kiegészítő kezelések alkalmasak lehetnek a daganatellenes kezelések tápcsatornát érintő mellékhatásainak csökkentésére. Hányinger csökkentésében az akupunktúrán kívül eredményesnek mutatkozott a gyömbér (Zingiber officinale) fogyasztása (41), valamint az aromaterápia, a hipnózis és a masszázs. Székrekedés esetén számos természetes anyag – senna, aloe vera, psyllium (Plantago ovata, Plantago isphagula), lenmag (Linum usitatissimum) – kecsegtet sikerrel. A célzott terápiák gyakori mellékhatásaként jelentkező hasmenés esetén pedig a reszelt alma rendszeres fogyasztása vált be. Palliatív ellátásban a cachexiás beteg étvágya placebo kontrollált vizsgálatok szerint nagy dózisú C-vitaminnal javítható volt, a hatás két héttel a kezelés megkezdése után kezdődött, és 4–6 héten át tartott (42). A krónikusan alkalmazott nagy dózisú C-vitamin hirtelen megvonásakor azonban skorbut tünetei léphetnek fel!


A mozgás, mint terápia

Egyre több bizonyíték van arra, hogy a rendszeres testmozgás nemcsak az életminőséget javítja, hanem csökkenti a visszaesés esélyét, és javítja a túlélés idejét. Több mint heti 3 óra szervezett mozgás, emlőrákos betegeknél javította az eredményeket. A legaktívabban mozgóknál akár 50 százalékkal is csökkent a halálozás (43). Egy másik vizsgálat funkcionális és pszichés javulásról számolt be egy 12 hetes programot követően. Ezek a betegek ritkábban fordultak orvoshoz (44). Alacsony kockázatú prosztatadaganatban rendszeresen mozgóknál – életmódváltoztatással egybekötve – a kontrollcsoporthoz képest kisebb arányban történt relapszus (45). Hormonkezelésben részesülő prosztatadaganatos betegeknél a mozgás a csontvesztés kivédése miatt is fontos.


További bizonyítékon alapuló hasznos kiegészítő terápiák

A pszichoterápia mind a betegek kezelésének, mind rehabilitációjának része kell(ene) hogy legyen, de hasznos lehet még a hipnózis, a relaxáció, a meditáció, a zeneterápia és az egyéb művészeti terápiák is.


V. Kiegészítő kezelések hatása a daganatos betegek túlélésére

Két egymástól független vizsgálat is azt mutatta, hogy azoknak a betegeknek, akik többféle kiegészítő szert használnak, túlélési esélyei nem jobbak (az egyik vizsgálat szerint rosszabbak), mint azon betegeké, akik nem használnak CAM-t. 1992-ben Risberg és munkatársai 1000 norvég rákbeteget kérdeztek ki arról, szednek-e valamilyen kiegészítő szert. Céljuk a gyakoriság megismerése volt. Adataikat összevetették a rákregiszter adataival, és a 8 éves követés során a CAM-terápiát használók 79 százaléka, míg a nem használók 65 százaléka halt meg. Az adatokat stádium, általános állapot és egyéb prognosztikai tényező szerint korrigálták. Az CAM-terápiát használók halálozási esélye 1,3-szorosa volt a nem használókénak (95% CI: 0,99, 1,7 p: 0,056) (46). Egy másik, koreai vizsgálatban a szerzők a túlélési időben nem találtak különbséget, viszont a CAM-használók életminősége rosszabb volt (47).

Az eredményekre többféle magyarázat adható. Amennyiben a különbség valós, akkor okozhatta a gyógyszer CAM-interakció, de elképzelhető az is, hogy a CAM-használók később fordulnak orvoshoz. Természetesen az is lehetséges, hogy a különbség nem valós (bias), és csupán az az oka, hogy a rosszabb állapotú betegek könnyebben fordulnak kiegészítő terápiákhoz. Ezek az adatok azonban mind a betegeket, mind az orvosokat óvatosságra kell, hogy intsék. A kiegészítő kezelésekkel kapcsolatos döntéseknek lehetőleg éppúgy evidenciákon kell alapulniuk, mint a terápiás döntéseknek. Az alábbiakban néhány ezzel kapcsolatos megbízható internetes forrást sorolok fel:


VI. Összefoglalás

Vizsgálatok szerint egyre több daganatos beteg szed alternatív vagy kiegészítő szereket. Mivel hatalmas üzletről van szó (2007-ben egyedül az USA-ban 34 milliárd dollárt költött a lakosság CAM-ra) (48), csökkenésre az elkövetkező időben sem számíthatunk. A CAM-használat tényét viszont a betegeknek mindössze harmada közli orvosával. Ez utóbbinak gyakran az az oka, hogy a kezelőorvos nem kérdez rá, vagy túlságosan elutasító, ha a téma felmerül. Pedig nagyon fontos lenne, hogy a kezelőorvos mindig tisztában legyen azzal, hogy az általa felírt gyógyszereken kívül betege mit szed. A kategorikus elutasítás a beteg CAM szedésén nem változtat, ugyanakkor lehetetlenné teszi, hogy az orvos a beteget a kevésbé káros vagy éppenséggel hasznos CAM alkalmazása felé irányítsa. A témában szükség lenne átfogó, korrekt magyar nyelvű honlapokra. Létezik néhány jó kezdeményezés (49–51.), ezek azonban nem átfogó jellegűek, és valószínűleg csak a betegek töredékét érik el, ellentétben a médiából rájuk zúduló reklámok tömegével.

Ahhoz, hogy az orvos és betege között megfelelő kommunikáció alakuljon ki, az orvosnak érdemes tisztában lennie a divatos kiegészítőszerekkel kapcsolatos információkkal, az esetleg rendelkezésre álló evidenciákkal, vagy azok hiányával. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a túlzsúfolt rendeléseken gyakran idő sincs a kérdés alapos átbeszélésére. Pedig ha a beteget sikerül rávenni, hogy fájdalmát, hányingerét, szorongását, fáradékonyságát bizonyítékokon alapuló alternatív terápiák alkalmazásával csökkentse, az nemcsak életminőségét fogja javítani, hanem a beteg–orvos-kapcsolatot is.


dr. Bíró Krisztina
Országos Onkológiai Intézet

Irodalmi hivatkozások
1. Richardson A. et al.: Complementary/Alternative Medicine Use in a Comprehensive Cancer Center and the Implications for OncologyJ Clin Oncol. 18:2505–2514.
2. Shumay D. M.: Why some cancer patients choose complementary and alternative medicine instead of conventional treatment. J Fam Pract. 2001Dec;50(12):1067.
3. Omenn G. S. et al.: Risk factors for lung cancer and for intervention effects in CARET, the Beta-Carotene and Retinol Efficacy Trial. J Natl Cancer Inst. 1996;88(21):1550–1559.
4. Albanes D. et al.: Effects of alpha-tocopherol and beta-carotene supplements on cancer incidence in the Alpha-Tocopherol Beta-Carotene Cancer Prevention Study. Am J Clin Nutr. 1995;62(6 suppl):1427S–1430S.
5. Jessie A. Satia et al.: Long-term Use of β-Carotene, Retinol, Lycopene, and Lutein Supplements and Lung Cancer Risk: Results From the VITamins And Lifestyle (VITAL) Study Am. J. Epidemiol. 2009;169(7):815–828.
6. E. A. Klein et al.: Vitamin E and the Risk of Prostate Cancer: Results of The Selenium and Vitamin E Cancer Prevention Trial (SELECT). JAMA. 2011;306(14):1549–1556.
7. Meyer F., Bairati I., Fortin A. et al.: Interaction between antioxidant vitamin supplementation and cigarette smoking during radiation therapy in relation to long-term effects on recurrence and mortality: a randomized trial among head and neck cancer patients. Int J Cancer. 2008;122(7):1679–1683.
8. Seifried H. E., McDonald S. S., Anderson D. E. et al.: The antioxidant conundrum in cancer. Cancer Res. 2003;63:4295.

9. Weiger W. A., Smith M., Boon H. et al.: Advising patients who seek complementary and alternative medical therapies for cancer. Ann Intern Med. 2002;137(11):889.
10. Prasad K. N., Kumar A., Kochupillai V., Cole W. C.: High doses of multiple antioxidant vitamins: essential ingredients in improving the efficacy of standard cancer therapy. J Am Coll Nutr. 1999;18:13.
11. Moss R.: Should patients undergoing chemotherapy and radiotherapy be prescribed antioxidants? Integr Cancer Ther. 2006;5(1):63.
12. Heaney M., Gardner J., Karasavvas N. et al.: Vitamin C antagonizes the cytotoxic effects of antineoplastic drugs. Cancer Res. 2008(Oct1);68(19):8031–8038.
13. Moertel C. G. et al.: A clinical trial of amygdalin (laetrile) in the treatment of human cancer. New Eng J Med. 1982;306:201–206.
14. Sadoff L., Fuchs K., Hollander J.: Rapid death associated with laetrile ingestion. JAMA. 1978;239:153.
15. Gerson Institute web oldal: http://gerson.org
16. Eisele J. W., Reay D. T.: Death related to coffee enemas. JAMA. 1980;244:1608–1609.
17. Gerson Therapy. American Cancer Society’s Guide to Complementary and Alternative Methods. American Cancer Society. ld: http://www.cancer.org/docroot/ETO/content/ETO_5_3X_Gerson_Therapy.asp?sitearea=ETO
18. American Cancer Society. Questionable methods of cancer management: ‚Nutritional’ therapies. CA: Cancer J Clin. 1993;43:309–319.
19. Quella S. K., Loprinzi C. L., Barton D. L. et al.: Evaluation of soy phytoestrogens for the treatment of hot flashes in breast cancer survivors: a North Central Cancer Treatment Group Trial. J Clin Oncol. 2000;18(5):1068.
20. Navo M. A., Phan J., Vaughan C.: An assessment of the utilization of complementary and alternative medication in women with gynecologic or breast malignancies. J Clin Oncol. 2004;22:671.
21. Perron A. D., Patterson J. A., Yanofsky N. N.: Kombucha „mushroom” hepatotoxicity Ann. Emerg. Med. 1995;26:660–661.
22. http://www.mskcc.org/cancer-care/herb
23. http://www.oeti.hu/download/negativlista.pdf
24. Devita, Hellman & Rosenberg’s Cancer: Principles & Practice of Oncology, 8th Edition p. 2954.
25. Palmer M. E., Haller C., McKinney P. E. et al.: Adverse events associated with dietary supplements: an observational study. Lancet. 2003;361(9352):101.
26. Fugh-Berman A.: Herb-drug interactions. Lancet. 2000;355(9198):134.
27. Ernst E.: Interactions between synthetic and herbal medicinal products. pt 2: a systematic review of the direct evidence. Perfusion. 2000;13:60.
28. Mathijssen R. H. J., Verweij J., De Bruijn P. et al.: Modulation of irinotecan (CPT-11) metabolism by St. John’s wort in cancer patients. American Association for Cancer Research, 93rd Annual Meeting, San Francisco, 2002(April6):10.
29. Ezzo J. M., Richardson M. A., Vickers A. et al.: Acupuncture-point stimulation for chemotherapy-induced nausea or vomiting. Cochrane Database Syst Rev. 2006;2:CD002285.
30. Lee M. S., Ernst E.: Acupuncture for pain: An overview of Cochrane reviews. Chin J Integr Med. 2011;17:187–189.
31. Pfister D. G., Cassileth B. R., Deng G. E. et al.: Acupuncture for pain and dysfunction after neck dissection: Results of a randomized controlled trial. J Clin Oncol. 2010;28:2565–2570.
32. Deng G., Vickers A., Yeung S. et al.: Randomized, controlled trial of acupuncture for the treatment of hot flashes in breast cancer patients. J Clin Oncol. 2007;25:5584–5590.
33. Carpenter J. S., Neal J. G.: Other complementary and alternative medicine modalities: Acupuncture, magnets, reflexology, and homeopathy. Am J Med. 2005;118(Suppl12B):109–117.
34. Lee M. S., Shin B. C., Ernst E.: Acupuncture for treating menopausal hot flushes: A systematic review. Climacteric. 2009;12:16–25.
35. Cao H., Pan X., Li H., Liu J.: Acupuncture for treatment of insomnia: A systematic review of randomized controlled trials. J Altern Complement Med. 2009;15:1171–1186.
36. Pilkington K., Kirkwood G., Rampes H. et al.: Acupuncture for anxiety and anxiety disorders-a systematic literature review. Acupunct Med. 2007;25:1–10.
37. Wang S. M., Kain Z. N.: Auricular acupuncture: A potential treatment for anxiety. Anesth Analg. 2001;92:548–553.
38. NIH Consensus Conference. Acupuncture. JAMA. 1998;280(17):1518.
39. Ahles T. A., Tope D. M., Pinkson B. et al.: Massage therapy for patients undergoing autologous bone marrow transplantation. J Pain Symptom Manage. 1999;18:157–163.
40. Grealish L., Lomasney A., Whiteman B.: Foot massage. A nursing intervention to modify the distressing symptoms of pain and nausea in patients hospitalized with cancer. Cancer Nurs. 2000;23:237–243.
41. Ernst E., Pittler M. H.: Efficacy of ginger for nausea and vomiting: a systematic review of randomized clinical trials. Br J Anaesth. 2000;84(3):367.
42. Tschetter L. and others: A community-based study of vitamin C (ascorbic acid) in patients with advanced cancer. Proceedings of the American Society of Clinical Oncology. 1983;2:92.
43. Holmes et al.: Physical Activity and Survival After Breast Cancer Diagnosis JAMA. 2005(May25);293(20):2479–2486.
44. Mutrie N. et al.: Benefits of supervised group exercise programme for women being treated for early stage breast cancer: pragmatic randomised controlled trial BMJ. 2007(Mar10);334(7592):517.
45. Ornish D., Weidner G., Fair W. R., Marlin R., Pettengill E. B., Raisin C. J. et al.: Intensive lifestyle changes may affect the progression of prostate cancer. J Urol. 2005;174:1065–1069; discussion 1069–1070.
46. Riberg T. et al: Does use of alternative medicine predict survival from cancer? Eur J Cancer. 2003(Feb);39(3):372–377.
47. Yun J. H. et al.: Effect of complementary and alternative medicine on the survival and health-related quality of life among terminally ill cancer patients: a prospective cohort study. Ann Oncol. 2013(Feb);24(2):489–494.
48. Nahin R. L., Barnes P. M., Stussman B. J. and Bloom B.: Costs of Complementary and Alternative Medicine (CAM) and Frequency of Visits to CAM Practitioners: United States, 2007 National health statistics reports; no. 18. Hyattsville, MD: National Center for Health Statistics. 2009.
49. http://kodpiszkalo.blog.hu/2013/03/13/minden_gyogyithato_gyogynovenyekkel
50. http://haziorvosblog.hu/category/gyogynovenyek
51. http://www.szkeptikustarsasag.hu/



Megjelent a Magyar Orvos folyóirat 2014/6-7. lapszámában.

Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

Október 09.

Hírlevél - Konferencia - Tanfolyam

 

h

k

sz

cs

p

sz

v

 
 
              01  
  02 03 04 05 06 07 08  
  09 10 11 12 13 14 15  
  16 17 18 19 20 21 22  
  23 24 25 26 27 28 29  
  30 31            
 

MOT Kongresszus

ESMO tagság

 

 

Felhívjuk szíves figyelmét, hogy érvényes MOT® tagság esetén az ESMO (European Society for Medical Oncology) éves tagsági díját Társaságunk megtéríti. A kedvezmény igénybevételének módjáról, illetve további kedvezményekről megújult honlapunkon (www.oncology.hu) olvashat.

Emlékeztető

 

A Magyar Onkológusok Társasága®, mely közhasznú civil szervezet, jogosult az   SZJA 1 %  - ának befogadására, amennyiben javára ilyen felajánlás történik.

 

Segítségüket megköszönjük,
a támogatás felhasználásáról - az előírásoknak megfelelően - nyilvános tájékoztatást, elszámolást adunk.

 

Adószámunk, melyre a támogatást várjuk: 19000479-2-43

 

Teljes tájékoztató >>

 



 

MOT® - tagdíj összege 2017-ben is változatlan,

 

40 év alattiaknak (diplomások): 2.000,- Ft
szakdolgozóknak (diplomások is): 2.000,- Ft
40 év feletti diplomásoknak: 5.000,- Ft
nyugdíjasoknak, tiszteletbeli tagoknak, Ph.D. hallgatóknak (max. 4 évig) a tagság ingyenes

 

A MOT® bankszámlaszáma:
OTP Bank, 11709002-20335665

Tisztelettel kérjük, hogy a nevet és pecsétszámát (ha van) a közlemény rovatban szíveskedjenek feltüntetni.

 

Teljes tájékoztató >>