A méhnyakrák szövettana – Molekuláris vizsgálatok
A méhnyakrák a 4. leggyakoribb előfordulású és mortalitású rák a nőknél világszerte, amelynek többsége szövettanilag laphámrák, kisebb arányban adenokarcinóma, néhány igen ritka egyéb daganattól eltekintve. A méhnyakrák kialakulásában jól követhetők a rákelőző elváltozások, a korábban diszpláziának (enyhe, mérsékelt és súlyos), jelenleg a Bethesda- féle osztályozás szerint LSIL (low-grade squamous epithelial lesion) és HSIL (high-grade squamous epithelial lesion) csoportba sorolt elváltozások, az invazív karcinóma kialakulása előtt. Ezek felismerését a szövettani vizsgálatok mellett a citológiai szűrővizsgálatok nagymértékben elősegítették, illetve igazolták. A humán papillómavírus (HPV) mint a daganat kialakulásához szükséges (bár nem elegendő) kóroki tényező kimutatása, valamint a közelmúltban kifejlesztett számos új sejt- és molekuláris alapú módszer, amellyel több virális és sejteredetű biomarker alkalmazhatóságát igazolták, segíthetnek a sejtkeneti-szövettani kép elkülönítésében. Ezen módszerek együttes alkalmazása jelentősen növeli a méhnyakszűrés specificitását és szenzitivitását. Az utóbbi, kombinált tesztek – azaz a citológiai és a szövettani vizsgálatok kiegészítése molekuláris módszerekkel – számos országban beépültek a szűrés és diagnosztika módszerei közé, és kiterjedtebb használatuk hazánkban is javasolható.