Búcsúzunk Besznyák István akadémikustól (1931–2017)

2017. november 7-én, otthonában elhunyt Prof. dr. Besznyák István. Csöndesen, távozásra készen tért meg Teremtőjéhez.

A magyar onkológia második olyan nagy egyéniségét veszítettük el egy éven belül, akinek sokan nagyon sokat köszönhetünk. Fájdalmas veszteség. Szeretet és hála az, amit érzünk, amikor búcsúzunk.

Tudós orvosvolt, aki a magyar patológia, majd a magyar sebészet nagy iskoláiban alapozta meg tudását. 1977. május elejétől – elfogadva  Eckhardt Sándor professzor, az Országos Onkológiai Intézet (OOI) akkori főigazgatójának meghívását – több mint két évtizeden át vezette az Intézet Sebészeti Osztályát, majd 1984-től nyolc éven át az OOI főigazgató főorvos helyettese volt. Tudományos munkássága Intézetünkben teljesedett ki. Sebészeti és patológiai tudását ötvözve az új daganatbiológiai szemlélettel a korszerű onkológiai sebészet magyarországi megteremtője és elterjesztője lett. Kiemelkedőek az emlőrák és más mellkasi daganatok területén elért eredményei. Nagy figyelmet fordított a társszakmákkal való tudományos együttműködésre. Segítsége  meghatározó volt a molekuláris onkogenetikai kutatásaink és a rákhajlam-diagnosztika hazai bevezetésében is. Tudományos publikációinak listája 300 tételt számlál. 1982-től az orvostudományok doktora, 1998-tól a Magyar Tudományos Akadémia  levelező tagja, 2004-től rendes tagja. Az MTA Orvostudományi Osztályán hosszú ideig ő volt az egyetlen sebész akadémikus, de máig egyedüli, aki kórbonctan- és kórszövettani vizsgálatokból, valamint általános sebészetből és mellkas-sebészetből is szakorvosi vizsgát tett.

Professzor úr sokat és kitűnően tanított. Remek előadó volt, nevéhez fűződik sebészek generációinak kinevelése. Egyik munkatársától tudom, hogy nem sajnálta az időt arra, hogy elfoglalt vezető létére a kezdő mellkas-sebészek első harminc műtétjéhez asszisztáljon, tanítson és segítse felkészülésüket a szakvizsgára. Tanítványai közül 7 osztályvezető főorvos, 3 egyetemi tanár, 1 MTA doktor és 7 kandidátus. Egy tanítványa az Európai Sebészeti Onkológia Társaság (ESSO) jelenlegi elnöke. Ők viszik tovább a Besznyák-iskola szellemiségét a betegek, az egészségügy és a tudomány javára.

Szaktekintély volt itthon és külföldön is. Számos hazai és nemzetközi szakmai társaság vezetője, az Osztrák Sebész Társaság tiszteleti tagja,  a Magyar Onkológusok Társaságának (MOT) tiszteleti elnöke volt (korábban 11 évig szolgált a MOT főtitkáraként). 7 rangos nemzetközi szakmai lap szerkesztőbizottságának volt tagja. Kiemelkedő munkásságáért számos magas elismerésben részesült, köztük Széchenyi-díjban (2002).

Emberi példát mutatotta beteg emberek és  szakmai közösségekszolgálatában. A határozott vezetőt kivételes felkészültség, szorgalom, helytállás jellemezte, ami kedves, derűs személyiséggel párosult. Rengeteg munkája, közéleti tevékenysége és a napi rendszeres szakmai megbeszélések mellett maradt ideje személyes baráti beszélgetésekre, családi összejövetelekre.

Példamutatóan büszke volt szeretett családjára: feleségére, Janka asszonyra, akivel 43 évig voltak hűséges társak, tehetséges utódaira: gyermekeire, Istvánra és Ritára és unokáira. A fia maga is kiváló onkológus sebész, a harmadik generációban viszi tovább nagyapja és édesapja nevét, és orvosi hivatását.

Végül hadd búcsúzzam hálás köszönettel: akadémikustársak, kollégák, barátok nevében, köszönjük mindazt, aki és ami volt és maradt nekünk. Emlékét megőrizzük.

Oláh Edit