Beszámoló a III. Test-Lélek konferenciáról

2016 november 25-én számos szakember gyűlt össze az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben (OORI), hogy részt vegyen az intézet és az Országos Onkológiai Intézet (OOI) pszichoszociális területen dolgozó munkatársainak egésznapos rendezvényén, amelynek tő témája: „Csoportos módszerek a rehabilitációban” volt.

Dr. Cserháti Péter főigazgató köszöntője kapcsán összefoglalta az orvosi rehabilitáció múltját, jelenét és jövőjét, melyet elsősorban az erőforrások növekedése fog jellemezni. Dr. Boros Erzsébet, az 50 éves Magyar Rehabilitációs Társaság elnöke szintén emlékezéssel bővítette üdvözlő gondolatait. Kitért arra az érdekes momentumra, hogy a rehabilitáció fogalmának és gyakorlatának elindításában motivált ortopéd-, traumatológus és reumatológus orvosok játszottak döntő szerepet

Jelen volt Dr. Mangel László is, mint a Magyar Onkológusok Társaságának elnöke, aki visszaemlékezett a pszichológusok, pszichiáterek és más szakemberek bekapcsolódására a komplex onkológiai beteg-ellátásba az 1980-as évektől kezdve. Hangsúlyozta a különböző szakágak összekapcsolódásának és tényleges beágyazódásának több évtizedet igénylő folyamatát. Jelképesnek is tartotta Koncz Zsuzsa pszichológus (Országos Onkológiai Intézet) az e konferencián történő szakmai kitüntetését. Koncz Zsuzsa pszichológus oktatási projektvezetésével, és az OOI pszichológus munkacsoportjának közreműködésével valósulhatott meg az első magyar nyelvű komplex onkopszichológiai képzés Kolozsváron 2016-ban.

A Test-Lélek konferenciára meghívott előadó volt Dr. Dégi László Csaba, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Szociális Munka tanszékének vezetője, az International Psycho-Oncology Society (IPOS) igazgatója, Románia és a többi kelet-európai ország reprezentánsa. Már előadásának címe is meglepő, érdeklődést keltő volt: „Új csoporttagok, az appok és a hangvezérelt virtuális asszisztensek az onkológiai ellátásban”. Bevezető gondolata tovább adandó: a Romániában alapított, APSCO (Assessment of Psycho-Social and Communication Needs in Oncology Patients) fenntartás nélkül támogatja az IPOS daganatos betegek ellátásával kapcsolatos nemzetközi minőségi előírásait: az onkológiai pszichoszociális ellátást el kell ismerni, mint egyetemes emberi jogot; az onkológiai betegek minőségi kezelésében, a szokványos terápia részeként, integrálni kell a pszichoszociális ellátást; a daganatos distressz, a hatodik vitális jel, mérése szükséges, a hőmérséklet, légzés, pulzus, vérnyomás és fájdalom mellett. Éppen ezért fejlesztették ki az APSCO applikációt Kolozsvárott, a bizonyítékokon alapuló, önvezérelt distressz-mérőt, ami a stressz, a szorongás, a depresszió és a harag mérésének segítségével felméri a páciens – alakítható - distressz szintjét, és azonnali visszajelzést ad, szüksége van e támaszra, segítségre. Ez a korszerű distresszmérő nemrég Domokos Géza díjat kapott. Dégi L. Csaba gazdagon illusztrált előadásában információkat kaptunk az új típusú pszichoedukációs eszközökről, a hangvezérelt virtuális asszistensekről, mint Amazon Alexa, Google Now, Siri, Cortana. Sőt, az Alexát már alkalmazzák a bostoni gyermekonkológián. Ígéretes és szükséges változásokról hallottunk, hiszen hidat kell építenünk a támaszt
igénylők és nyújtók között, hogy a páciensek ne érezzék kapaszkodó nélkül magukat éppen a legnehezebb időkben.

A másik meghívott szakember, Dr. Riskó Ágnes klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta (OOI) a túlélő rákbetegek pszichoszociális életminőségét mutatta be nemzetközi és hazai elméleti, kutatási és klinikai tapasztalatok alapján. A külföldiek mellett három hazai kutatást ismertetett (Kopp Mária, Riskó Ágnes, Rohánszky Magda). Előadásának legfőbb üzenete az volt, hogy a pszichoszociális rehabilitáció és a szomatikus rehabilitáció az onkológia területén összekapcsolandó szakágak, és a sok-sok erőfeszítés hatására ez a szemlélet és gyakorlat ma már beágyazott a komplex ellátásba. De ahhoz, hogy továbblépjünk, és a sikeres túlélők komplex helyzetét és ennek alapján a sürgető tennivalókat reálisan, alaposan értékeljük és biztosítsuk, meg kell ismernünk és meg kell mutatnunk a gyermekkori és felnőttkori daganatos túlélők igazi” arcát”, fel kell erősíteni a „hangjukat”. Ehhez a magyar társadalom érzékenyítésére is nagy szükség van, különösen akkor, amikor a másság elfogadása ismét, kisebb-nagyobb nehézségekbe ütközik. Valamennyien, akik érintettek vagyunk ebben a témában, akár betegként, akár hozzátartozóként, akár szakemberként, jól tudjuk, hogy a betegek tartós érzelmi stressz-helyzetbe kerülnek, sok értelemben változnak időlegesen, vagy krónikusan mássá: testileg, testi funkcióikban, megjelenésükben és élettartam perspektívájukban, valamint életfilozófiájukban. Emiatt „emocionális szempontot is képviselő terápiás kapcsolat”-ra (Pető Zoltán fogalma, 1999) van szükség az érintett felek között az együttműködés teljes időtartama alatt. Ily módon kerülhet be a közbeszédbe és az egészségügyi stratégia tervekbe (pl. erőforrások) ez az eddig kellő figyelmet nem kapott feladat: a betegek és a túlélők, valamint hozzátartozóik hosszútávú, komplex pszichoszociális gondozási terve - rugalmas módszerekkel és elérhető szakemberekkel.

A harmadik meghívott, Dr. Mayer Ágnes gyógytornász, főiskolai adjunktus (SE Egészségtudományi Kar, Alkalmazott Egészségtudományi Intézet, Fizioterápia Tanszék) a csoportos mozgásterápia lehetőségeiről és helyéről beszélt a gyógyításban és a prevencióban. Előadásából kitűnt alapelve, hogy a gyógytorna szerepet kap csaknem az összes klinikai területen, és más módszerrel nem helyettesíthető, de sok esetben más módszerrel együtt alkalmazva még hatásosabb. Ismertette a hallgatósággal a csoportos munka indikációit és ellenjavallatait, a technikai körülményeket. Ismert és üdvözlendő, hogy a gyógytornászok is szerepet vállalnak a képzett betegek fejlesztésében, hiszen a foglalkozásokat már régóta összekapcsolják betegoktatással is.

A klinikumban alkalmazott pszichoszociális csoportmódszerek részletes ismertetését Dr. Petrovszki Irén pszichiáter, pszichoterapeuta kezdte. Ő az OORI Pszichoszomatikus és pszichoterápiás-rehabilitációs osztályának, amit „Tündérhegy”-nek ismerünk pszichodrámával (is) foglalkozó szakembere. Részletesen kitért arra, hogy a különböző diagnózissal, tünetekkel, életvitellel jellemezhető betegek pszichoterápiás kezelési rendszerébe szervesen beleillesztették a pszichodrámát, melynek indikációit és kontraindikációit is kidolgozták, a betegek elfogadják.

Az Országos Onkológiai Intézetben folyó pszichoszociális munkát képviselő Gerlinger Lilla klinikai szakpszichológus és kollégái (Gődény Anna, Horváth Dóra, Koncz Zsuzsa, Kovács Péter, Lacsán Katalin, Peti Julianna) az általuk hosszabb ideje, rendszeresen alkalmazott speciális csoportrelaxáció főbb szempontjairól, menetéről, specialitásairól és eredményeiről számoltak be. Az első tapasztalatokra alapozva, összekapcsolták az Autogén Tréninget és a Simonton Tréninget a vegetatív tünetek oldása és a kiemelt jelentőségű érzelmi alkalmazkodás elősegítése céljából. A tesztvizsgálatokkal ellenőrzött módszert számos onkológiai beteg kezelésére alkalmasnak találják, humánusnak és költséghatékonynak tekintik.

Dr. Masát Orsolya rehabilitációs szakorvos jelölt az OORI Ergoterápiás Osztályán ritmus- és táncterápiát, ún. ülő-táncot alkalmaz a résztvevők érzelmi, kognitív és testi integrációjának, minél teljesebb rehabilitációjának érdekében. Kidolgozott, és rendszeresen alkalmaz más munkatársak közreműködésével egy népzene-néptánc alapú, úgymond, „táncrendet” kifejezetten ülőtánchoz, hemipleg- és koponyasérült betegek számára. Az ülő-tánc a rehabilitáció során alkalmazott terápiák (gyógytorna, neuropszichológia, logopédia, ergoterápia, zeneterápia) hasznos és színes kiegészítője lehet, mert a kapcsolatban történő tánc fejleszti a kognitív készségeket, a fizikai képességeke;, kreatív, közösséget teremt, lehetővé teszi az érzelmek kifejezését, örömöt ad.

Nagy érdeklődést váltott ki örökzöld, nagyon fontos témájával Dr. Fehér Pálma Virág terápiás praxisban dolgozó klinikai szakpszichológus, aki elméleti pszichoanalízissel és analitikus testpszichoterápiás gyakorlattal, valamint pszichoterápiával egyaránt foglalkozik. Előadásában - a segítők támogatásának problémáit jól ismerve-, a terminális állapotban lévő betegek elengedésének szavakkal nehezen kifejezhető, összetett lelki és spirituális kérdéseit mutatta be a testi-művészetterápiás Bálint csoportmunka tapasztalatai alapján.

Dr. Mailáth Mónika, a debreceni Onkológiai Intézet pszichiátere, pontosabban onkopszichiátere folytatta a lelki kiégés témát, a megelőzési lehetőségekre, és a védelemre összpontosítva. Igen értékes volt elemzése személyes tapasztalatai alapján a speciálisan onkológiai kiégés-ellenes programjaikról. Tipikusnak nevezte a nehézségek verbális szinten történő intellektualizálását, az érzelmi oldal hárítását, a munkahelyi közösség, mint csoport rejtett dinamikus működését, a munkatársak arctalanságát, bizalmatlanságát, elbújását, a segítségkérés ambivalens kifejezését. Dr. Mailáth Mónika előadása meggyőzően bizonyította, hogy annak ellenére, hogy örökzöld témának bizonyul a lelki kiégés az onkológia területén, újra és újra neki kell indulnunk a prevenció, a diagnosztizálás és a segítségadás megvalósításának, nincs okunk hátra dőlni, hiszen tudjuk, milyen komoly, életminőséget „fertőző” hatással rontó jelenségről van szó.

Az OOI munkatársai, Koncz Zsuzsa, Gődény Anna és Kovács Péter a nemrég bevezetett tüdőtranszplantáció pszichológiai vonatkozásait mutatták be. Klinikai tapasztalataikat mint transzplantációs team tagok nyerték, a beteg pszichoszociális kivizsgálásától kezdve az intervenciós lehetőségekig. Néhány kulcs-szóval érzékeltetem mi mindenről esett szó a lankadatlan figyelemmel kísért előadásukban: sajátos lelki reakciók a kivizsgálás, a diagnózisközlés, az előkészítés, a beavatkozás,
a posztoperatív szakasz idején – az új szerv lélektani befogadásának folyamata – az új működések (légzés, mozgás) pszichés integrálása a teljes funkcionálásba - a hozzátartozók szerepe, terhelése, támogatása – a transzplantációs sebészeti team tagság kibontakozása – együttműködés, támogatás mindig és mindenkivel.

Dr. Kovács Györgyi Beáta győri háziorvos újszerű és nagyszerű előadást tartott a rossz hír közléséről, kommunikációs sajátosságairól, gyakorlatiasan kiemelve a humánus szempontokat. Mindannyian, akik az onkológia területén dolgozunk, tudjuk, hogy a betegség kialakulásáról, vagy az állapotrosszabbodásról szóló, elkerülhetetlen beszélgetés lebonyolítása a beteg, a hozzátartozói és az orvos számára rendkívül nehéz, igénybe vevő feladat. Dr. Kovács Györgyi Beáta előadása során bemutatta azt a beszélgetés gerincét képező algoritmust, mely a holland orvosképzés kommunikációs tréningjeinek fontos elemét képezi. Mintegy olyan stabil segédeszköznek javasolja, amelyet flexibilisen, a beteg igényeihez, körülményeihez, állapotához lehet optimalizálni. Az információk hangsúlyozása mellett a felbukkanó érzelmek megengedése, elfogadása és lehetőség szerinti megbeszélése szükséges. Az előadó tapasztalatai alapján a rossz hírt közlő orvos információforrás és kapaszkodó egyszerre a páciens számára. A kiégéssel kapcsolatos előadásokból már megtudtuk, hogy az orvos nem automata, hanem olykor ő is megbeszélést, további tanulást, fejlődést igénylő ember.

Pataki Erika egészségfejlesztő és Hodász Luca pszichológus az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet kardiológiai rehabilitációs osztályán dolgozó munkatársak, akik beteg edukációs munkájukról számoltak be. Ennek fókuszában a dohányzásról való leszoktatás támogatása áll. Kiscsoportos edukációs modellben történik a betegek segítése, oktatása a kardiológiai és pulmonológiai rehabilitáció folyamán. Pataki Erika előadásában kitért a Quitline-ra, az ingyenes, dohányzásról való leszokást segítő központ működésére. Itt is közzétesszük elérhetőségét, az ingyenes szám: 06 80 44 20 44, az ingyenes tanácsadás: SZDV.

A nagyon sok információt és megbeszélést is lehetővé tévő program folytatódott, melynek során Dr. Nagy Helga neurológus és rehabilitációs szakorvos az OORI-ban történő különleges tanfolyamról számolt be, a „Parkinson iskolá”-ról .Ez egy olyan beteg és hozzátartozó edukációját lehetővé tevő, hiánypótló program, aminek során előadásokkal és gyakorlati foglalkozásokkal a résztvevők pontos információkhoz juthatnak betegségükre, állapotukra, terápiás és szociális lehetőségeikre vonatkozóan. Ez a tanfolyam hozzájárulhat képződésükhöz, életminőségük javításához, általános aktivitásuk fokozódásához, alkalmazkodóképességük javulásához, adherens viselkedésükhöz. Ezen utóbbi alatt a megosztott döntéshozatalra képes, tudatos, jól képzett beteg magatartását értjük. Dr. Nagy Helga kifejezte azt a reményét is, hogy edukációs programjuk, tanfolyamuk egy olyan modell törekvésnek tekinthető, ami más intézetekben, és más betegségcsoportban is hasznosítható. Előadása ebből a szempontból is hasznos volt, figyelmet kapott.

Dr. Boros Edit vezető dietetikus, az OORI munkatársa egy valójában egyre fontosabb témáról beszélt, a táplálkozással összefüggő edukációs lehetőségekről az intézeti betegek vonatkozásában. Kiemelte, hogy napjainkban az ún. egészséges emberek számára is fontos, hogy „hogyan táplálkozzunk?”, bármely betegségben szenvedőnél már alapfeltétel, hogy megfelelő táplálkozási oktatásban részesüljenek. Az OORI-ban egyéni, kis- és nagycsoportos klubfoglalkozásokat szerveznek, másrészt információkat gazdagító, a megértést segítő tájékoztató anyagokat állítanak össze. A dietetikusok az ergoterápiás osztály munkatársaival együttműködve egy ún. mintalakásban - a tanácsadás keretében - közös főzéseket is szerveznek. Ennek folyamán a résztvevők védett környezetben megismerkednek az egészséges étkezés alapelveivel, a speciális konyhatechnológiai eljárásokkal. Mindez a jobb életminőség kialakítása érdekében is történik. Bizonyítják, hogy csoportban, egymást segítve élménnyé válik a tanulás.

Wagner Anna klinikai szakpszichológus, neuropszichológus és Őrley Zita logopédus, drámapedagógus az OORI-ban végzett munkájukról számoltak be, előadásuk címe: „A tér tágítása a művészet erejével”. Az agysérültek rehabilitációs osztályán képzőművészeti jellegű terápiával bővítették a páciensek komplex segítésének módszereit. Az általuk alkalmazott kiscsoportos terápia céljai közé tartozik a betegség és kezelése okozta traumák, különböző élmények lelki feldolgozásának elősegítése képzőművészeti alkotófolyamat segítségével. A páciensek csoportosan alkotnak az én-erejük növelése, öngyógyító folyamataik beindítása és támogatása érdekében. A szakemberek a Sándor Éva logopédus, fejlesztőpedagógus által kidolgozott, pedagógiai és pszichológiai gyökerekkel rendelkező képzőművészeti pedagógiai terápia alapján építették fel módszerüket. A 8 alkalomból álló kiscsoportos foglalkozások fő témája a test és a test tere, hiszen a trauma/betegség miatt érintett testi funkciók következtében a páciensek gyakran beszűkült, bezárt testtel és térrel jellemezhetők. A speciális, támogató kapcsolatokban zajló terápia során a biztonságos tér tágításán, növelésén van a hangsúly, ami kedvezően hat vissza az ébredő, gyógyuló testre és testi funkciókra.

Az egy napos konferencián 99-en vettek részt, közülük 23-an előadóként.

Ezúton is köszönjük a szervezőknek, Mészáros Gabriellának (OORI) és Kovács Péternek (OOI) minden részletre kiterjedő munkáját, gondoskodását; az előadóknak motiváltságukat, tudás-megosztásukat, a hallgatóságnak az érdeklődést, a figyelmet, az aktivitást.

A szponzorok, akik hozzájárultak a konferencia létrehozásához, gördülékeny működéséhez, a résztvevők felfrissüléséhez:

Magyar Onkológusok Társasága
ORFMMT
EGIS Gyógyszergyár Zrt.
ROCHE Magyarország Kft.
Kaqun Kerepes

Találkozunk 2018-ban a IV. Test-Lélek konferencián!

 

Riskó Ágnes
a szerző cikkei

Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

Következő esemény

Hírlevél - Konferencia - Tanfolyam

 

h

k

sz

cs

p

sz

v

 
 
              01  
  02 03 04 05 06 07 08  
  09 10 11 12 13 14 15  
  16 17 18 19 20 21 22  
  23 24 25 26 27 28 29  
  30 31            
 

MOT Kongresszus

ESMO tagság

 

 

Felhívjuk szíves figyelmét, hogy érvényes MOT® tagság esetén az ESMO (European Society for Medical Oncology) éves tagsági díját Társaságunk megtéríti. A kedvezmény igénybevételének módjáról, illetve további kedvezményekről megújult honlapunkon (www.oncology.hu) olvashat.

Emlékeztető

 

A Magyar Onkológusok Társasága®, mely közhasznú civil szervezet, jogosult az   SZJA 1 %  - ának befogadására, amennyiben javára ilyen felajánlás történik.

 

Segítségüket megköszönjük,
a támogatás felhasználásáról - az előírásoknak megfelelően - nyilvános tájékoztatást, elszámolást adunk.

 

Adószámunk, melyre a támogatást várjuk: 19000479-2-43

 

Teljes tájékoztató >>

 



 

MOT® - tagdíj összege 2019-ben is változatlan,

 

40 év alattiaknak (diplomások): 2.000,- Ft
szakdolgozóknak (diplomások is): 2.000,- Ft
40 év feletti diplomásoknak: 5.000,- Ft
nyugdíjasoknak, tiszteletbeli tagoknak, Ph.D. hallgatóknak (max. 4 évig) a tagság ingyenes

 

A MOT® bankszámlaszáma:
OTP Bank, 11709002-20335665

Tisztelettel kérjük, hogy a nevet és pecsétszámát (ha van) a közlemény rovatban szíveskedjenek feltüntetni.

 

Teljes tájékoztató >>