A plakk-psoriasis egy gyakori, krónikus, immunmediált gyulladásos betegség, melyben piros, száraz, viszkető, pikkelyesen hámló bőrelváltozások jelennek meg bármelyik testrészen. Nagyságuk néhány milliméter is lehet, máskor a testfelszín jelentős részét érinti. Gyakran egyéb betegségek kísérik, például kardiovaszkuláris kórképek, gyulladásos bélbetegség, magas vérnyomás, metabolikus szindróma, krónikus vesebetegség, pszichiátriai kórképek és arthritis psoriatica. Ilyen módon a plakk-psoriasisban szenvedő személy a látható bőrelváltozásokon kívül sok egyéb betegséggel is küszködik.
Clinical, Cosmetic and Investigational Dermatology, 2021. január
A hepatocellularis carcinoma javarészt cirrhosis talaján kialakuló rosszindulatú májdaganat, leggyakoribb rizikófaktorai a hepatitis B és C vírusfertőzések, a krónikus alkoholos májbetegség, valamint egyes anyagcsere-betegségek. Fontos, bár sokszor nehézségekbe ütközik a hepatocellularis carcinoma elkülönítése a hepatocellularis adenomáktól és a focalis nodularis hyperlasiától.
Az onkoterápiában a közelmúltban bevezetett immunellenőrzőpont-gátlás gyökeresen változtatta meg egyes rosszindulatú daganatokban szenvedő betegek életét. Számottevő pozitívuma ellenére azonban ez a terápiás mód egyes betegeknél igen súlyos immunológiai mellékhatásokat eredményez. Egyik ilyen nemkívánatos következmény a hiperprogresszív betegség, amikor a tumor a kezelést követően felgyorsult növekedésnek indul, melyhez immunológiai jelenségeken túl a betegség valódi progressziója is hozzájárul. Kiemelten fontos lenne, hogy azonosíthatóak lehessenek azok a páciensek, akik a terápiából várhatóan ténylegesen profitálhatnak majd.
A sejthalál a fiziológiás fejlődés és növekedés alapvető biológiai folyamata, mely élete során számtalanszor érhet egy organizmust. Három klasszikus formája az apoptózis, autofágia és nekrózis, melyek mindegyike specifikus jelátviteli útvonalak aktiválása révén meghatározott morfológiai jellegzetességeket hordoz. Az újabb ismeretek fényében egyre inkább nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy a sejthalál formái nem külön-külön, hanem egymással szoros interakcióban, illetve átfedésekkel mennek végbe, és a sejthalál különböző programjainak együtthatása végső soron a sejtek pusztulását eredményezi. Összefoglaló közleményünk a három sejthaláltípus egymástól független, illetve egymással összefüggő aspektusait elemzi, valamint taglalja ezek egyes humán megbetegedésekben alkotott jelentőségét, különös tekintettel a neurodegeneratív kórképekre és a rosszindulatú daganatokra.
Metasztázist képző rosszindulatú daganatokban gyakran figyelhető meg cachexia, mely az érintett betegek súlyos állapotromlása következtében gyakran halálos kimenetellel társul. Kezelése mindeddig sikertelennek mondható, melynek elsődleges oka, hogy a mai napig nem ismertek azok a molekuláris folyamatok, melyek kialakulásában szerepet játszanak. A pontos mechanizmus feltárására számos kísérleti modellt hoztak létre, amelyek célja a cachexiát okozó faktorok célzott molekuláris gátlása és kialakulásának megelőzése. Az eddigi, biztató eredmények ellenére a daganatos cachexia eredményes klinikai terápiája még várat magára; ehhez nagy esetszámot felölelő klinikai tanulmányok szükségeltetnek.
A petefészek leggyakoribb rosszindulatú daganataként számon tartott high grade serosus carcinoma (HGSC) kialakulásának háttere az elmúlt években hisztomolekuláris vizsgálatoknak köszönhetően egyre inkább tisztázódni látszik. A rákmegelőző szövettani és molekuláris jellegzetességek behatóbb megismerése nyomán egyre korábbi stádiumban tudjuk diagnosztizálni az igen agresszív lefolyású betegséget. Pontos molekuláris mechanizmusok megismerésével egyre több lehetőségünk adódik a nőgyógyászati gyakorlat optimalizálására. A közlemény összefoglalja a HGSC kialakulásának ma elfogadott elméletét, diagnosztikai és terápiás javallatait és a potenciális molekuláris célpontokat.
Az előző évtized onkológiai áttörése kétségtelenül a rákbetegségek immunológiai alapú kezelése, mely új reményeket csillantott fel a betegek és orvosaik előtt. Az immunellenőrzőpont-gátló (checkpoint inhibitor) gyógyszerek egyre több különböző típusú rákban, többek között melanomában, tüdőrákban, hólyagrákban és számos egyéb onkológiai megbetegedésben szenvedő ember számára nyújtanak életmentő beavatkozást. Az immunoonkológiai készítmények alkalmazását egyrészt drágaságuk, másrészt az a tény hátráltatja, hogy egyelőre nem vagyunk képesek megjósolni, kiknél fog beválni az adott szer, és mely betegeknél nem.
2021. június 29. napjától hatályos az ún. Gyógyszer-gazdaságossági Törvény (Gyftv.)1 módosítása, ami jelentős változásokat hozott mind a gyógyszerpromóció, mind a gyógyszercégek és egészségügyi szakemberek közötti szerződéses kapcsolatok területén. A törvénymódosítás számos ponton nehezen volt értelmezhető, így a gyakorlati alkalmazása nehézségekbe ütközött; ennek bizonyos aspektusairól előző cikkemben írtam.
Látva a jogszabály hiányosságait és az ebből eredő iparági bizonytalanságot, az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) 2021. szeptember 20-án iránymutatást tett közzé, ami segítséget nyújt az értelmezésben (Iránymutatás).2
A COVID-19 okozta világjárvány során új kihívásokkal szembesült az egészségügy, melyek között kiemelt szerepet foglal el az onkológiai betegségek diagnosztikája és a rákbetegek ellátása, mely jelentősen befolyásolhatja a kimeneteleket. A szerzők azt vizsgálták, hogy a colorectalis rák diagnosztikáját és terápiáját miként befolyásolta a pandémia miatti ellátás csökkenése.
A III. fázisú CLARINET klinikai vizsgálat (NCT00353496) eredményei szerint a lanreotid autogel/depot kezelés a placebóval összehasonlítva szignifikáns mértékben javította a nem funkcionáló bélrendszeri vagy hasnyálmirigy eredetű neuroendokrin daganatokban szenvedő betegek progressziómentes túlélését (progression-free survival, PFS). A vizsgálat résztvevőinek lehetősége volt belépni egy nyílt elrendezésű kiterjesztett vizsgálatba (open label extension, OLE), melynek során a lanreotid hosszú távú biztonságosságát és hatásosságát értékelték. Az összesen 89 résztvevővel lefolytatott vizsgálat eredményei szerint az összes nemkívánatos esemény incidenciája, illetve a kezeléssel összefüggésbe hozható nemkívánatos események incidenciája alacsonyabb volt, mint az eredeti vizsgálat esetében, tehát a hosszú távú lanreotidkezelés jó biztonságossági profilt mutatott.
Az előrehaladott petefészekrák kezelési standardja jelenleg a carboplatin + paclitaxel kombinációhoz hozzáadott antiangiogén hatóanyag, a bevacizumab, melyet a kemoterápia után „fenntartó” kezelésként is folytatunk. PARP-gátló monoterápia fenntartó kezelés alkalmazható high-grade epithelialis ovarium carcinomában, amennyiben a beteg reagált megelőző platina alapú kemoterápiára.*
A nem kissejtes tüdőrákban (NSCLC) szenvedő betegek kb. 10–15%-ában lehet az epidermális növekedési faktor (EGFR) mutációját észlelni. Az NSCLC leptomeningeális áttéteinek (LM) nevezzük azt az állapotot, amikor a tüdődaganatból származó daganatsejtek elárasztják a cerebrospinális folyadékot (CSF-et) a szubarahnoideális térben, nehéz klinikai helyzetet okozva. A beteg általános állapota ilyenkor rohamosan romlik, a központi idegrendszerben többszörös áttéti gócok jelennek meg a megfelelő neurológiai tünetekkel. Átlagosan mintegy 3 hónap túlélés várható, amit szerencsés esetben a modern EGFR-tirozin-kináz-gátlókkal (TKI-kkal) akár 6–11 hónapra is meg lehet hosszabbítani.
